1.1. Távhőtörvény és rendeletek

Részlet a távhőszolgáltatásról szóló 1998. évi XVIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtására született Budapest Főváros Közgyűlésének 42/1999. (IX.23.) számú önkormányzati rendeletéből:

"19.§

(1) Az átalány szerinti távhőszolgáltatás helyett a hőmennyiség mérés szerinti távhőszolgáltatást hőközponti méréssel, vagy hőfogadó állomáson történő költségmegosztással az alábbi ütemezés szerint kell megvalósítani:

a) fogyasztói hőközponttal rendelkező, legfeljebb 80 lakásos lakóépületeknél és nem lakás céljára szolgáló épületeknél 2001. július 1 -jéig,

b) fogyasztói hőközponttal rendelkező 80 lakásosnál nagyobb épületeknél 2002. július 1 -jéig,

c) szolgáltatói hőközpont útján ellátott épületeknél, ahol a költségmegosztók beépíthetők 2003. június 21 - éig, a költségmegosztók beépítésével egyidejűleg,

d) szolgáltatói hőközpont útján ellátott épületeknél, ahol a költségmegosztók nem építhetők be, illetve tömbkazánokról ellátott épületeknél 2003. június 21-éig."

1.2. Jelenlegi helyzet

Évtizedeken keresztül a távfűtött lakásokban élők - a hőfogyasztástól függetlenül - a lakás fűtött légköbméterével arányosan fizettek a fűtésért. A fűtés számla közvetlenül nem függött az időjárástól, az épület hőszigetelésétől, a szellőztetés mértékétől, a belső hőmérséklettől, így a lakókat semmi nem ösztönözte az energiatakarékosságra.

Ha hideg volt valamelyik lakásban, akkor a szolgáltatóval megemeltették a fűtővíz hőmérsékletét, ha pedig meleg, akkor – mivel a radiátorokat nem lehetett, vagy nehézkes volt szabályozni - kinyitották az ablakot, és  hosszú ideig szellőztettek. Ez azt eredményezte, hogy az egyes lakások, és így az épületek is jóval több hőenergiát használtak (használnak) fel, mint amennyire ténylegesen szükség lenne az igényelt belső hőmérsékletek eléréséhez (1 °C –kal magasabb helyiséghőmérséklet kb. 6% többlet energiafelhasználást jelent!).

A fent idézett rendelet értelmében azonban legkésőbb 2003. június 21 -től az egyes épületeknek a hőközpontban mért, felhasznált energia díját kell kifizetni. (Fontos megjegyezni, hogy csak a hőközponti hőmennyiségmérés van előírva, nem a lakásonkénti!) Ez azt jelenti, hogy ha továbbra is a megszokott módon üzemeltetik a lakók a fűtési rendszert, akkor többet fognak fizetni, mint amennyi szükséges. Ahhoz, hogy az energia felhasználást csökkenteni tudjuk odafigyelésre és kisebb-nagyobb beruházásra van szükség.

1.3. Hogyan lehet kevesebb energiát fogyasztani?

1.3.1. A hőveszteség csökkentése

A hőveszteség csökkentését a határoló szerkezetek hőszigetelő-képességének növelésével, az ajtók, ablakok légáteresztésének csökkentésével, valamint a belső hőmérséklet csökkentésével lehet elérni.

A legkisebb beruházást igénylő, és mégis hatásos intézkedés az ablakok, ajtók rés-szigetelése. A 20-30 éves nyílászárók már nem zárnak jól, ezért még zárt állapotban is intenzív légcserét eredményezhetnek (néha még a függöny is lebeg).

Jóval költségesebb, de hosszabb élettartamú és jobb megoldás az ablakok cseréje hőszigetelő üvegezésű ablakokra. A légcserét csökkentő intézkedéseket kellő gondossággal kell végrehajtani, mert a szellőzés hiánya magas relatív páratartalmat okozhat, amely penészedést idézhet elő az alacsony hőmérsékletű falfelületeken.

A panelhézagok, külső falfelületek, tetők hőszigetelésével a transzmissziós hőveszeteségeket csökkenthetjük. Ezek a megoldások jelentősen csökkentik a hőveszteséget és javítják a komfortérzetet, ugyanakkor komoly anyagi megterhelést jelentenek.

Az említett hőveszteség csökkentő intézkedések csak akkor hoznak megfelelő eredményeket, ha az egyes radiátorokat külön-külön tudjuk szabályozni. Ugyanis, ha a jó hőszigetelés és egyéb tényezők miatt a helyiség hőmérséklete túlzottan megemelkedik, akkor jól működő radiátorszelep hiányában csak szellőztetéssel lehet a megfelelő komfortérzetet biztosítani. Ekkor a hőveszteség csökkentésére tett erőfeszítések gyakorlatilag hiábavalóak voltak.

1.3.2. A fűtési rendszer szabályozhatóvá tétele, korszerűsítése

Az előbbiek alapján a távfűtéssel ellátott épületekben lakóknak dönteniük kell, hogy megtartják-e a régi rendszert és szokásaikat, és ezzel kiszolgáltatottá válnak a fűtési rendszereiknek és az időjárásnak, vagy pedig saját maguk kívánják meghatározni a lakásuk hőmérsékletét, ezzel befolyásolva a fűtési számlát.

A fűtéskorszerűsítés egyik legfontosabb kelléke a termosztatikus radiátorszelep. Ez a szelep a meglévő radiátorszelep (ha van) helyére kerül. Amellett, hogy egy új, működő, elzárható, nem csöpögő radiátorszelep kerül a fűtőtestre, legfontosabb tulajdonsága, hogy a helyiséghőmérsékletet automatikusan a beállított értéken tartja. Ez nem csak a lakók kényelmét szolgálja azáltal, hogy nem kell folyamatosan állítgatniuk a szelepet hőérzetüktől függően, hanem energiát is megtakaríthatnak vele. Egy jól méretezett és szabályozott fűtési rendszernél a radiátor annyi hőt ad le, amennyit a külső hőmérséklet megkíván. Azonban, ha egyéb, "ingyenes" hőforrások is fűtik a helyiséget (pl.: napsütés, elektromos berendezés, tűzhely, emberek által leadott hő), akkor a belső hőmérséklet megemelkedik. Ezt a termosztatikus radiátorszelep feje érzékeli és elkezdi zárni a radiátorba áramló fűtővíz útját addig, amíg az egyensúly újra be nem áll. Ha kevesebb fűtővíz megy át a radiátoron, akkor kevesebb hőenergiát használunk el, így mérsékelhető a fűtésszámla. Ha a belső hőmérséklet csökkenni kezd (mert pl.: alkonyodik), akkor a radiátorszelep elkezd nyitni, amíg újra el nem érjük a beállított hőfokot, így anélkül, hogy állítottunk volna a radiátorszelepen, energiát takarítottunk meg és állandó szoba hőmérsékletet tudtunk biztosítani.

1. sz. ábra radiátorszelepek

További megtakarítást eredményez, ha bizonyos időszakokban alacsonyabb hőmérsékletet tartunk a helyiségben. Például éjszaka, vagy amikor hosszabb ideig senki nem tartózkodik otthon, akkor 18-19°C is megfelelő lehet.

Ha látványos eredményeket akarunk elérni a hőfogyasztás csökkentésében, akkor a termosztatikus radiátorszelepeket minden lakónak használnia kell! Ez azt jelenti, hogy nem a maximális hőmérsékletre beállítva hagyjuk a szelepet (kb.: 27°C), hanem mindig a helyiség használatától függően a megkívánt hőmérsékletre állítjuk. Ez egyébként teljesen magától értetődő a villany, a gáz, vagy az ivóvíz használatánál, mert ezeknél a szolgáltatásoknál általában fogyasztás szerint fizetünk.

A termosztatikus radiátorszelep mellett minden esetben szükség van strangszabályozásra. Ez azt jelenti, hogy a pince vagy szerelőszinten az egyes strangokba, felszálló vezetékekbe statikus, illetve dinamikus beszabályozó szelepeket kell beépíteni. Ezek általában a meglévő, már nem működő szelepek helyére kerülnek. Feladatuk, hogy biztosítsák a strangokra jutó megfelelő fűtővíz áramot, ezzel lehetővé téve a radiátorszelepek pontos működését, valamint megvédjék a radiátorszelepeket a túlságosan nagy nyomásesésektől és a zaj keletkezésétől.

2. sz. ábra

Azokban az épületekben, ahol az egyes épületrészek, strangok között jellemzően nagy hőmérsékletkülönbség tapasztalható, ott már strangszabályozó szelepekkel is javulást lehet elérni. A hőmérsékletkülönbségek egyik oka, hogy a hőközponthoz közeli strangokon, radiátorokon fordul meg a fűtővíz nagy része, ezért a távolabbiakra már kisebb térfogatáram jut.

A kisebb térfogatáram kisebb leadott fűtőteljesítményt és alacsonyabb helyiséghőmérsékletet okoz. A közelebbi,

"kedvezőbb" helyzetű strangokat lefojtva,

a túlfűtött helyiségek hőmérsékletét mérsékelve csökkenthető az épület átlaghőmérséklete és fűtési hőfelhasználása.

2. Korszerűsítési lehetőségek

2.1. Cirkulációs hálózat

Bár nem a fűtési rendszer része, de szót kell ejteni a használati melegvíz cirkulációs hálózatról is, mivel ez a rendszer sok esetben hibásan működik, bosszúságot és plusz költségeket okozva a lakóknak.

Azokban az épületekben, ahol központi melegvíz ellátó rendszer van, gyakran kerül kialakításra egy cirkulációs hálózat is. Ennek a csővezeték rendszernek az a feladata, hogy a melegvíz hálózatban egy állandó áramlást tartson fent a hőközponti hőcserélőn vagy melegvíztárolón keresztül megakadályozva, hogy a melegvíz lehűljön a csővezetékben. Ha a cirkulációs hálózat jól működik, akkor a melegvízcsap kinyitása után rövid időn belül a kívánt hőmérsékletű víz folyik ki minden napszakban.

Legtöbbször azonban azt tapasztalhatjuk, hogy a "kedvezőbb" helyzetű, általában

hőközponthoz közelebbi lakásoknál még megfelelően működik a cirkuláció, a távolabbi, "kedvezőtlenebb" helyzetben lévő helyeken pedig csak hosszabb várakozás után kapunk melegvizet. Ennek oka az, hogy a keringtetett melegvíz a "könnyebb utat" választja, a közeli strangokon keresztül fordul meg, így a távolabbi strangokban már szinte áll a víz, és csak idő kérdése, hogy mikor hűl ki. A melegvíz-csőben lévő hidegvizet pedig ki kell engednünk ahhoz, hogy valóban melegvízhez jussunk.

Erre a jelenségre megoldást adhat az egyes cirkulációs strangok beszabályozása, amellyel elérhetjük, hogy minden strangon a szükséges víz térfogatáram keringjen: így mindegyik strang egyformán "kedvező" helyzetbe kerül. Ehhez csupán egy-egy beszabályozó szelepre van szükség a cirkulációs strangok alján.

A melegvízhálózat hőveszteségének és hőközpont műszaki állapota is indokolja, hőköltségeinek csökkentését eredményezi, ha a melegvíz csöveket és a cirkulációs csöveket megfelelő vastagságú hőszigeteléssel látjuk el, ugyanis az eredeti hőszigetelés gyakran már beépítéskor sem volt elegendő.

2.2. Teljes felújítás

A fűtési hálózat teljes felújítása bármilyen rendszer esetében egy lehetséges megoldás lehet. A teljes felújításon a fűtési csőhálózat, valamint a szelepek cseréjét értjük. A radiátorok – állapotuktól és a lakó igényeitől függően – megmaradnak, vagy új készülékek kerülnek beépítésre. Az új felszálló vezetékekről minden lakás külön leágazást kap. Az egyes leágazásokba lakásonként egy-egy hőmennyiségmérőt építenek be, amellyel jól mérhető a lakás fűtési hőfogyasztása. A lakásokon belül új csőhálózatot alakítanak ki, a radiátorokra pedig termosztatikus radiátorszelep kerül.

Az egycsöves átkötő szakasz nélküli fűtési hálózat korszerűsítése: 30 000-33 000 Ft/radiátor

Ökoprogramban 50% vissza nem térítendő állami támogatás igényelhető, a maradék 50%-ra lehetősség van állami kamattámogatott hitel felvételére. Amennyiben lehetőség van rá 15% önkormányzati támogatás is igényelhető, mely tovább csökkenti a költségeket.

A pályázati és hitelügyintézést Cégünk díjmentesen vállalja.